ENGLISH
Kezdőlap/ Kiállítások/ Hasonló, de mégis ugyanolyan – Felismerhetetlenségig átalakuló szubkultúrák Ausztriában és Magyarországon

Hasonló, de mégis ugyanolyan – Felismerhetetlenségig átalakuló szubkultúrák Ausztriában és Magyarországon

Megnyitó: 2025. március 12., szerda 18 óra
A kiállítást megnyitja: Zsuppán András kulturális újságíró, Válasz Online
Megtekinthető: 2025. március 13. – április 27.
Kiállító alkotók: BŐDEY János, Klaus PICHLER, Reiner RIEDLER, SIVÁK Zsófia
Kurátor: VIRÁGVÖLGYI István
Helyszín: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ
1065 Budapest, Nagymező utca 8.
Hétfő: zárva
Kedd–péntek: 13:00–18:00
Szombat–vasárnap: 10:00–18:00

Két páros vetítésen keresztül pillanthatunk be a földrajzi közelség mellett ezer kulturális szálon összekötött osztrák és magyar valóság egy-egy szegletébe, a közösségi létezés eltűnőben vagy átalakulóban lévő sarkaiba.

Klaus Pichler osztrák fotós Aranykor, mielőtt véget ér című sorozatában olyan bécsi talponállókbanyerünk betekintést, ahol hatvan éve állni látszik az idő, mellette pedig Sivák Zsófia magyar fotográfusÁraink forintban értendők című képanyaga a vidéki Magyarország falusi kocsmáinak világából villant fel leíró képeket. A kétmilliós osztrák főváros szuterénhelyiségeinek eltűnőben lévő tárgykultúrája és vevőközönsége meglepően emlékeztet a háromezer fő alatti vidéki magyar falvak utolsó közösségi tereire és az odalátogatókra. Nincs ebben semmi meglepő, mondhatnánk, hiszen csupán 400 kilométerre vannak a helyszínek egymástól, de a 120 évvel ezelőttig az Osztrák–Magyar Monarchia ernyője alatt egyesülő országok XX. századi sorsa erőteljesen más irányt vett és emiatt mára Ausztriát Nyugat-Európához, a szomszédos Magyarországot viszont Kelet-Európához szokás sorolni.Az előítéletek ellen dolgozó vetítéspár olyan közösségi tereket mutat be mindkét országból, amelyekutolsó óráikat élik és bár sok ember számára otthonpótlékként funkcionálnak, nyom és valódi alternatíva nélkül tűnnek el.

Bődey János magyar fotóriporter Mi újság? Ezer éve… Falunapi pillanatképek című munkája afalvak elnéptelenedése miatt halványuló, de még inkább a globalizáció miatt átalakuló magyarfalunapok világáról ad pillanatképet. Reiner Riedler osztrák fotós A Paradicsom ezen oldalán című sorozata viszont kifejezetten a tradícióval nem rendelkező tömegrendezvények felé fordítja kameráját és a globális fesztiváldömping osztrák termékeit, testépítő eseményeket, erotikus vásárokat és karneválokat helyezi középpontba.

Fotó: Sivák Zsófia, az Áraink forintban értendők című sorozatból | Photo: Zsófia Sivák, from the No Credit series
Fotó: Sivák Zsófia, az Áraink forintban értendők című sorozatból | Photo: Zsófia Sivák, from the No Credit series
Fotó: Bődey János, a Mi újság? Ezer éve… Falunapi pillanatképek című sorozatból | Photo: János Bődey, from the What’s up? Been a while… Village Day Snapshots series
Fotó: Bődey János, a Mi újság? Ezer éve… Falunapi pillanatképek című sorozatból | Photo: János Bődey, from the What’s up? Been a while… Village Day Snapshots series
Fotó: Klaus Pichler, az Aranykor alkonyán című sorozatból | Photo: Klaus Pichler, from the Golden Days Before They End series
Fotó: Klaus Pichler, az  Aranykor alkonyán című sorozatból | Photo: Klaus Pichler, from the Golden Days Before They End series
Fotó: Reiner Riedler, Az Édenkerten innen című sorozatból | Photo: Reiner Riedler, from the This Side of Paradise series
Fotó: Reiner Riedler, Az Édenkerten innen című sorozatból | Photo: Reiner Riedler, from the This Side of Paradise series

Örüljünk annak, hogy a balhés kiskocsmák világát kiváltják a specialty kávézók? Ugyan egyértelműen magasabb lesz a színvonal, de hol van belőlük az élet, a közösség, amely nem eszközként, hanem célként tekint az őt befogadó intézményre, ahová tartozni lehet. Ugyan mindenki megtalálhatja a neki tetsző rendezvényt, de a pénzügyi megfontolások alapján szervezett tematikus fesztiválok meg tudják-e jeleníteni azt az összetartozást, amelyet egy közösség meg akar élni? A nagyvárosokba való költözéssel, a professzionalizálódással nem veszik-e el végleg valami, ami nem a fogyasztói társadalmak kommersz marketingterméke, aminek van karaktere és életszagú?

A sokszor groteszk hangvételű dokumentarista fotók készítői görbe tükröt tartanak elénk és oda irányítják az objektívjeiket, ahonnan mi előszeretettel elfordítjuk a tekintetünket: a társadalom peremvidékeire. Sematizálódó világunkban van-e értelme nyugatról és keletről beszélni, és ezekben a keretekben gondolkodni? A négy képsort nézve ugyanis olyan érzésünk lehet, hogy mindenhol ugyanazt látjuk. Az összetartozás legelterjedtebb alapegységét adó egyházi és a 19. században szárba szökött nemzeti öntudat színterei a 21. század hajnalára sokat vesztettek súlyukbólEurópában. A helyi karakterek feloldódnak, az összetartozást átélhetővé tevő közösségi helyszínek visszaszorulnak. Az uniformizált szelfi-kompatibilis szórakoztatóipar, pedig mindent maga alá gyűr, miközben valódi identitást nemigen ad. De a társadalom szélére szorult, rossz éltkörülmények közül menekülő rétegek, sokszor kényszerű egymásra utaltságból, de mégis életben fogják tartani egyedi karakterű közösségeiket.

Bődey János fotósorozata a Nemzeti Kulturális Alap, Sivák Zsófia sorozata a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíj támogatásával valósult meg.