Fotóriporteri Életműdíj 2025 – Stalter György
A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ – a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Fotóriporteri Szakosztályának szakmai partnerségével – 2018-ban Fotóriporteri Életműdíjat alapított. A díjat 2025-ben Stalter György kapta.
A Fotóriporteri Életműdíjat 2025-ben Stalter György fotográfus kapta a kuratórium egyhangú döntése alapján.
A Fotóriporteri Életműdíjat a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ alapította a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Fotóriporteri Szakosztályának szakmai partnerségével 2018-ban. A díjat első alkalommal 2018-ban Urbán Tamás, majd 2019-ben Szebeni András, 2020-ban Rédei Ferenc, 2021-ben Benkő Imre és 2022-ben Fejér Gábor, 2023-ban Németh György kapta, 2024-ben Balogh László kapta.
A Fotóriporteri Életműdíj kuratóriumának tagjai: Bánkuti András, Fejér Gábor, Keleti Éva, Kőrösi Orsolya, Pályi Zsófia és Szigeti Tamás.
2025-ben, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége a díj összegét kiegészítette, így az eddigi egy millió forintos díj összege 1 300 000 Ft lett.
INDOKLÁS:
Nem volt csodagyerek, de érdekelte a csoda, mondta egy vele készült interjúban. Az esztergomi ferences gimnázium fotószakkörét vezető Lőrinc atya akarva-akaratlan, elindította egy úton, ahonnan mostanáig, egyetlen pillanatig sem tért le.
A reklámok, a közösségi média és a politika társadalmi tudatot körbefóliázó, leegyszerűsítő, ugyanakkor szépítő filtert használó világában az emberek nem tudnak mit kezdeni az olyan fogalmakkal, mint a nincstelenség, kiszolgáltatottság, kilátástalanság, magárahagyatottság, s azokat a közösségeket, amelyek sorsszerűen ilyen helyzetben élnek, legszívesebben eltüntetnék, hogy ne zavarják a kényelmes kellemes világképet. Stalter György viszont éppen a világ eme szeleteire kíváncsi, s azokat fotózza csillapíthatatlan érdeklődéssel, együttérzéssel, szeretettel.
„Célom, hogy elemelve a szimpla valóságot, egy szubjektív kordokumentum-valóságot hozzak létre.” mondja egy internetes portálon. És azt is mondja: „Én úgy gondolom, hogy egy komoly, magát fotográfusnak nevező személy, az elképzeléssel indul útnak. Ez egy munka, ami nem jókedv és hangulat kérdése. A fotográfia lényege szerintem, hogy te az éneddel, a tudatoddal meg szeretnél mutatni valamit, és úgy, ahogy azt te gondolod.”
Staltert szokás szociofotósnak nevezni. Szubjektív dokumentarista, mondja magáról, persze, mi az, hogy dokumentum, ezek az emberek az úgynevezett valóságban soha nem csinálják azt és úgy, amit és ahogyan a képeken, úgy kellett nekik megmondani, hogy mit csináljanak, hogy a lehető legjobban hasonlítsanak önmagukra. Vagy, éppen ellenkezőleg, valahogy elintézni, hogy az isten szerelmére, ne látsszon, amit nem akar láttatni.
Több évtizedes munkásságát megnézve, jól kirajzolódik az ív, amely számára a művészet és élet között feszül. Ahogyan Börtönlakók című sorozatát illetően megfogalmazta: a kép közös. „Az én felfogásom szerint, aki rajta van a képen, az ugyanúgy alkotótárs. Nélküle nem születne meg az adott kép.”
A díjat az életművének sokszínűsége, a magyar cigányság életének hiteles bemutatása miatt, a szubjektív dokumentarizmus művelésének kiemelkedő színvonala alapján ítélte oda a kuratórium. Stalter György nem pusztán képeket készít, hanem érzéseket, történeteket és nehéz valóságokat oszt meg általuk, és ezzel arra ösztönöz bennünket, hogy ne az egyszerűt, hanem az összetett világot lássuk és hogy ebben az összetett világban jobban értsük meg egymást.
A kuratórium tagjai, a Capa Központ, valamint a MÚOSZ Fotóriporteri Szakosztálya tisztelettel gratulálnak Stalter Györgynek!
A szövegben drMáriás, Kincses Károly és Németh Gábor idézetek találhatóak.
ÉLETRAJZ:
Stalter György 1956-ban született Budapesten. Elvégezte a fényképész szakmunkásképzőt. 1978 és 1988 között a Magyar Ifjúság című hetilap fotóriportere és rovatvezetője lett. A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának a tagja, 1983 és 1986 között a titkára. 1981-ben fotóival elnyerte Párizs Város Díját. Elvégezte a MÚOSZ Újságíró Iskola fotóriporter szakát, a Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Művészeti Alap tagja lett. Megkapta a MÚOSZ Nívódíját. 1990-ig a Képes 7 című hetilapnál dolgozott. 1992-től a VOLT magazin képszerkesztője. A magyarországi cigányság életét, helyzetét stúdiós kora óta fényképezi. Feleségével, Horváth M. Judit fotóssal 1995-ig rendszeresen publikált az Amaro Drom (Mi Utunk) című romalapban.
Stalter György „szubjektív dokumentarista” fotográfusnak vallja magát. Ezt a fajta szemléletet, tudást adta át tanítványainak az 1995-ben Kerekes Gáborral együtt létrehozott ASA Fotóstúdióban.
A kilencvenes évek közepétől többször díjazták feleségével közös munkáikat a Magyar Sajtófotó pályázatokon; 1997-ben kapta meg a Balogh Rudolf-díjat. Elnyerte a Budapest Fotográfiai Ösztöndíjat Józsefvárosról szóló munkájáért, Moholy-Nagy László Ösztöndíjjal Berlinben dolgozott. A Magyar Fotóművészek Szövetsége Életműdíját 2023-ban kapta meg.
Sokat utazott; külföldi riportjainak változatos helyszínei (a teljesség igénye nélkül): Vietnám, Kuba, Kína, Mozambik, Etiópia, New York-Harlem, India.
Műveinek egy részét a Fotográfiai Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára és a Körmendi-Csák 20. századi Magyar Fotográfiai Gyűjtemény őrzi.