Gellér Judit megnyitóbeszéde

Eddigi szakmai munkám néhány fontos fordulópontját a játékos gondolkodás eredményezte. Legalábbis így gondoltam sok éve, amikor próba szerencse alapon a MOME-ra felvételiztem, és így gondoltam 2011-ben, amikor játszásiból jelentkeztem az Oltai Kata és Nánási László által életre hívott Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója Átlátás című projektjébe, és ez a játékkedv volt bennünk – amikor 2018-ban, még a Capa Központ munkatársaként – Mucsi Emesével belevágtunk a CAPAZINE első, Let’s Play! című műhelymunka tervezésébe. Próba szerencse, játszásiból, játékkedvvel, miért ne?

Ennek a szövegnek a Játszani a valósággal címet adtam.

Amikor először mész valahova, mikor először próbálsz ki valamit, még nem tudod pontosan, mi vár rád és mit jelent majd a jövődre nézve. Az első szárnypróbálgatás van, hogy csak egy kísérlet marad, egy sor, ami idővel kikopik az életrajzodból, és van, hogy olyan meghatározó lesz, hogy kitölti a további életedet. Nem tudhatod előre. Egy pályázatot beadni, egy műhelymunkán részt venni, egy közösségben szerepet vállalni, mind egy-egy játék színtere, mely lehetőséget ad a későbbi, már úgymond felnőtten és tapasztaltabban vállalt felelősebb tevékenységekhez.

A játék fogalma a filozófiai gondolkodás visszatérő eleme, szabad és önkéntes tevékenység, amely mentes mindenféle külsődleges kényszertől és saját körén kívül eső célkitűzéstől, a résztvevők által elismert szabályokkal rendelkezik. A művészetben azonban egy ponton a játék átfordul: tétje lesz, és a munka része lesz. Vilém Flusser A fotográfia filozófiája című könyvében a fényképezőgépre egyfajta játékszerként hivatkozik és mint apparátus, az általa kínált szabályok, merevségének kijátszására sarkall. A fényképezőgép programjába csempészett szándékok által váratlant, valószínűtlent, informatívat hozhatunk létre és ez adja meg a szabadságot, azt „a stratégiát, mely a véletlent és szükségszerűséget aláveti az emberi szándéknak. Szabadság az, ha az apparátus ellen játszunk”.

Emese TÓTHOVÁ fotográfiai munkáiban a játék, még inkább a játékosság a központi elem.

Az egyik képen egy kör alakú asztalt láthatunk, rajtó apró borsószemekből kirakott csigavonal tekeredik. Bal szélről a művész tekint vissza, a háttérben borosüveg szolgál vázaként a száraz virágoknak, a függöny kissé elhúzva, kilátást enged az udvarra, nem tudjuk, hol vagyunk. De tulajdonképpen nemcsak ennél, hanem a kiállított fotók többi esetében sem. Itt, bárhol. Önarcképek távkioldóval. Idegen terepen berendezett otthonokban keresett otthonosság. A JÁTÉKIDŐ – A négy fal között című sorozat a felnőttlét szabadságát, egyúttal egzisztenciális szorongását a lét elviselhetetlen könnyűségében ragadja meg. A játék itt oldás, feloldódás, emlékezés és emlékeztetés a többnyire spontán, ritkábban megrendezett jelenetekben. A képek installálásának játékossága visszautal az egyes elemek eredetére, ahogy a térben berendezett bunker lehetőséget ad a játék élvezetére. Egy első önálló kiállítás, a KERESZTY Anna kurátori segítségével végzett közös munka az ifjú művész számára a jelei annak, hogy a kocka el van vetve.

A GELENCSÉR Gábor és MUCSI Emese által vezetett CAPAZINE Let’s Roll!műhelymunka résztvevői esetében a játék más aspektusai jelennek meg: kezdve a műhelymunka játékszabályaitól, a párokban és kis csoportokban végzett munkától, a zine számára TÓTH Hanga által írt szövegig, a mozgó- és az állókép viszonyának technikai és filozófiai hátteréből adódó témák sokféleségéig.

Játék a médiummal. HARSÁNYI Gergely György és RÁNKI Dániel Jonatán Dilatációkcímű munkájában az apparátusok kijátszására törekedtek. A panorámaképek készítésére tervezett technikai eszközök kínálta lehetőségeket a torzulások, a szabálytalanná váló alakzatok megfigyelésére és rögzítésére használták fel.

Játék az idővel. BIHARI Ágnes munkájának középpontjában a kontrasztok állnak. A múló idő a társadalmi változásokkal együtt alakítja át a környezetet. A meghitt családi otthonok kiskertjeinek helyét a fenyegető hatású magas támfalak, térfigyelő kamerák veszik át.

Játék a megfigyeléssel. Korunk mindent látó Hórusz szeme, a webkamera eszközként jelenik meg PAMUKI Krisztián és RUMANN Gábor közös, Nulladik frame című munkájában. A fotót és videót egyaránt használó projekt egy fénykép kisajátításának gesztusával indít, két nagyítás készül, az egyik a kiállítótérben, a másik a képkészítés eredeti helyszínére visszahelyezve. Ez utóbbi kerül a folyamatos megfigyelés lehetőségének középpontjába.

Játék a generációkkal. GARA Ádám és HAJDU Levente Zsigmond a Mamának üzen. Munkájuk a különböző városi tévécsatornák képújság rovataiba küldött privátfotókkal és a Nagyinak szóló üzenetek közlésével az egy időben élő, mégis eltérő technikai médiumokat használó generációk közötti hidat építi fel.

Játék a technológiával. NAGY Iza a jelenből mutat a közeljövőbe. A Future Food Solution projekt korunk egyik legnagyobb kihívásának, a globális klímaválságnak és a nagy ökológiai lábnyomot hagyó élelmiszertermelésnek a fenntarthatóbb, környezetbarát alternatíváját mutatja be. A munka fontos eleme a klímaszorongás enyhítését célzó edukációs jelleg, mely az új kertészeti technológiát a művészeti közegben és annak eszközrendszerében mutatja be.

Játék az örökséggel. A projekt, aminek adhattam volna a játék az igazzal és a hamissal alcímet is. KOCSI Olga és SCHÓR Ádám Törjétek szét a józan ész korlátait! című munkájában dokumentumokat, tárgyakat, hagyatékban fellelhető objektet és filmtöredékeket használ Follajtár László életművének rekonstruálásához. A változatos médiumokat használó művészeti kutatás eredményei dokumentumok és fikciók, képzelt és valós elemek együttes formájában jelennek meg.

Játék a fotótörténettel. „Eadweard Muybridge 1878-as A mozgó ló: Sallie Gardner című munkája volt az egyik első jelentős eredménnyel járó kísérlet a mozgás leképezésére.” SZÖVÉRFFI Adrienn és TOMPA Lukács Sámuel ennek a nagy fotótörténeti jelentőségű műnek az újragondolásával foglalkozott. Kezdetben a valós, mozgó és élő kép először állóvá, színesből fekete-fehérré változott, itt a monokróm RGB színeket vesz fel és az álló újra mozgásba lendül.

Játék a gesztusokkal. Mert nem adhatom azt az alcímet, hogy játék az érzelmekkel, még akkor sem, ha ZSÉGER Olívia, FUSKA Nikol és LICHTNER Dorina Emotion in motioncímen mutatja be háromcsatornás videómunkáját. A Charles Darwin az érzelmek kifejeződésének szabályszerűségeit kutató könyvén és meglátásain alapuló három mozgóportré az érzelmek fotografikus és filmes ábrázolásának vizsgálatát célozza meg.

Játék a színpaddal. JÓZAN Adrienn Tarnóczi Jakab Junior Prima díjas magyar színházrendezővel dolgozott együtt, színpadként a természetet, technikaként a szekvencia műfaját elevenítve fel. A szekvencia szintén játék, nem egyszerűen fényképek valamilyen időrendbe állított sora – fotótörténet vagy fotóesszé –, hanem pontosan meghatározó szabályszerűség érvényesül benne. Az elemek egymás mellé, alá-felé kerülnek, narratívájukat a baráti beszélgetés alapozza meg.

Kilenc különféle játék, kilenc technikai megközelítés, kilenc szabadságkísérlet.

Az egyik internetes portál megfogalmazása szerint a játék különbözik a munkától, és a szabadidő és a szórakozás területéhez tartozik. Az itt látható két kiállításon bemutatott művek, bár a játékon alapulnak, mégis sok munka, sok ember és intézmény együttműködése, két műhelymunka eredménye. Az FFS Átlátása és a Capa Központ CAPAZINE-je olyan inkubátor projektek, melyek lehetőséget adnak arra, hogy játszunk a valósággal. Használjátok jól, mert amikor először mentek valahova, mikor először próbáltok ki valamit, még nem tudjátok pontosan, mi vár rátok és mit jelent majd a jövőtökre nézve.

A kiállításokat megnyitom.