Upcycling One – MOME Fotográfia MA diplomakiállítás
Megnyitó: 2024. szeptember 5., csütörtök, 18 óra
Helyszín: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ / Robert Capa Contemporary Photography Center
1065 Budapest, Nagymező utca 8.
Kiállító alkotók: Berrien Elsa, Gajewszky Anna, Pál Anna Viktória, Sipos Lilla Ilona, Tóth Hunor, Varga Domonkos Tas
A kiállítás kurátora: Pfisztner Gábor, Phd, MOME Budapest
A kiállítást megnyitja: Babarczy Eszter, kritikus, publicista, esszéista, a MOME oktatója
Kiállítás megtekinthető: 2024. szeptember 6. – szeptember 22.
Kedd–péntek: 13 – 18 óra
Szombat–vasárnap: 10 – 18 óra
A fotográfia elnevezés az utóbbi másfél évtizedben egyre inkább olyan retorikai alakzattá vált, amely egy tevékenységre utal, többé-kevésbé függetlenül annak technikai részleteitől, a lezajló valós folyamatoktól. A fényképezés szó így inkább jelöli azt az attitűdöt, amely megalapozza ezt a cselekvést – és a mögötte húzódó szándékokat –, amit aztán visszafejthetünk a végeredményből (a fényképből vagy a fényképek sorozatából). Ez a végeredmény pedig egyfajta – képekben közvetített – közlés, üzenet a maga sajátos retorikájával.
A diplomamunkák mindig sokfélék. De nem csak témafelvetésükben különböznek, hanem abban is, ahogy a téma képpé válik az eltérő vizuális kifejezőeszközöknek köszönhetően. Vitatott ugyan, hogy a képnek lenne nyelve, pláne a fényképnek, mégis, más-más az a nyelv, amelyet ezek a munkák „beszélnek”. Azt mondják, a fényképezésnek univerzális a nyelve, mindenhol érthető, még ha nem is ugyanúgy. Míg mi, emberek különféle nyelveken beszélünk, a fényképezés biztosítaná azt a közös nyelvet, amelyet mindannyian értünk, amelyen kommunikálhatunk egymással. Ez persze nem feltétlenül van így, mert azt, amit a fénykép üzenetként hordoz, sokféleképpen érthetjük. Azonban sosem „hermetikus”, mert mindig tartalmaz olyasmit, ami felismerhető, ezáltal értelmezésre adja magát. A fényképezés és annak különféle digitális változatai továbbra is lehetőséget adnak így arra, hogy párbeszédbe elegyedjük vagy épp fenntartsuk a kommunikációt. Segítségével érvényre juttathatjuk gondolatainkat, szándékainkat, mivel a kifejezés különbségei felfoghatók sajátos nyelvi változatként, nem pedig egy teljesen másik nyelvként. A sajátos nyelvhasználat pedig felkelti az érdeklődést. Szeretik, mert más, szeretik, mert felismerhető, mert emlékezni lehet rá, a kis különbségekre, a finom, de nyilvánvaló eltérésekre, amitől ez a nyelv esetenként még kifejezőbbé válik. Szeressétek a saját képi nyelveteket, bírják bárhogy is szóra képeiteket. Ez a tiétek, vállaljátok bátran. — PFISZTNER GÁBOR PHD