Tárlatvezetés a Kelet-európai szépség című kiállításban: Nyáry Luca, Tombor Nelli & Tombor Zoltán
A Kelet-európai szépség című kiállításban a tárlaton kiállító Tombor Zoltán, felesége és egyben modellje Tombor Nelli, illetve Nyáry Luca tart tárlatvezetést.
Időpont: 2024. augusztus 15., csütörtök, 16 órától
Helyszín: Capa Központ, első emelet
Az eseményen való részvétel jegyhez kötött.
Nem sokkal azután, hogy elkezdtem modellkedni, egy castingon (valószínűleg minden rosszindulat nélkül) megkaptam, hogy “nem nézek ki kelet-európainak”, és azóta jópárszor feltettem magamnak a kérdést: pontosan mitől is néz ki valaki, vagy valami kelet-európainak? Persze van azért pár tipikus kép, ami sokaknak eszébe jut, ha erre a régióra gondolnak. Karcsú, szőke nők nyújtóznak leopárdmintás takarókon. Egy Adidas tréninnadrág szára meglibben a beton felett. Cigarettacsikkek és rozsdásodó játszóterek. És bár ehhez hasonló jelenetekkel itt is biztosan találkozni fogunk, ez a kiállítás, ahogy én magam is, inkább a látvány mögött rejlő történetekre kíváncsi. A tárlatvezetésemmel szeretném mind a divatszakma, mind a pop-kultúra oldaláról megvizsgálni azt a vizuális nyelvet, amivel ma Kelet-Európát azonosítjuk, és felidézni azokat eseményeket, érzéseket és sorsokat, amik a kialakulásához vezettek. (Nyáry Luca)
1994-ben kezdtem fényképezni, és nyolc év hazai portré- és divatfotós sikerek után nemzetközi karrierre vágytam. Azt gondoltam, hogy Európában az olasz mentalitás áll hozzám a legközelebb: szeretem a zenéjüket, a konyhájukat, a nők iránti rajongásukat, a divatjukat és azt az életszeretet, amitől minden nap kicsit ünneppé válik, ráadásul mindez elérhető távolságban van itthonról. Milánóban aztán kemény küzdelem vette kezdetét, nem voltam olyan kurrens, mint amit hazulról feltételeztem. Másfél év várakozás után végre felvett egy remek ügynök, Paola Sciarretta, az ő segítségével elkezdtem dolgozni olyan kiadóknak és márkáknak, amelyek már látszottak a nemzetközi mezőnyben. Monty Shadow producer barátom pedig bemutatott az olasz Vogue főszerkesztőjének, Franca Sozzaninak, akitől később a legtöbb segítséget kaptam az olasz piacon. Aztán egy spicces aperitivo keretében Nellivel eldöntöttük, hogy hátra hagyjuk az öreg kontinenst, és nekivágunk Amerikának, mert a tizenöt évvel korábbi álmaimat szerettem volna végre valóra váltani, amihez Milánó már kevésnek bizonyult. Olyan fotósok példáját szerettem volna követni, mint Helmut Newton, Richard Avedon vagy Irving Penn. (Tombor Zoltán)
Én váratlanul kerültem a divatszakmába, korábban nem terveztem modellkedni. Tizenkilenc évvel ezelőtt leszólított egy castingos lány a Moszkva téren, és két napra rá reklámfilmes főszerepet kaptam. Még észhez sem tértem a forgatás és fotózás okozta sokkból, amikor csörgött a telefon: az egyik vezető hazai ügynökség ajánlott szerződést, amivel elkezdődött a nemzetközi karrierem. […] Nekem mindig is felszabadító volt olyan munkában részt venni, ahol önmagam lehetek, és ebben az esetben ez hatványozottan igaz. Számomra a sorozat különlegessége az, hogy a gyerekkorom helyszínein fotózott Zoltán, látogatóban voltam, emlékezni. Voltak olyan helyek, ahol több, mint húsz éve nem jártam, így ez a néhány nap igazi időutazás volt. A bordó székes művelődési házban elfogott egyfajta felelősségérzet. Azt éreztem, hogy tennem kell valamit, hogy ez az épület újra megteljen élettel és gondolattal, legyen újra gazdája, mint gyerekkoromban, amikor a sakkszakkör, a táncház és a zongoraleckék is napi szinten ide kötöttek. Megható és tanulságos látni azt, hogy honnan vezetett az út a mostani önmagamhoz. (Tombor Nelli)