Hasonló, de mégis ugyanolyan – Felismerhetetlenségig átalakuló szubkultúrák Ausztriában és Magyarországon – MEGNYITÓ

Két páros vetítésen keresztül pillanthatunk be a földrajzi közelség mellett ezer kulturális szálon összekötött osztrák és magyar valóság egy-egy szegletébe, a közösségi létezés eltűnőben vagyátalakulóban lévő sarkaiba.

Megnyitó: 2025. március 12., szerda 18 óra
A kiállítást megnyitja: Zsuppán András kulturális újságíró, Válasz Online
Megtekinthető: 2025. március 13. – április 27.

A sokszor groteszk hangvételű dokumentarista fotók készítői görbe tükröt tartanak elénk és oda irányítják az objektívjeiket, ahonnan mi előszeretettel elfordítjuk a tekintetünket: a társadalom peremvidékeire. Sematizálódó világunkban van-e értelme nyugatról és keletről beszélni, és ezekben a keretekben gondolkodni? A négy képsort nézve ugyanis olyan érzésünk lehet, hogy mindenhol ugyanazt látjuk. Az összetartozás legelterjedtebb alapegységét adó egyházi és a 19. században szárba szökött nemzeti öntudat színterei a 21. század hajnalára sokat vesztettek súlyukbólEurópában. A helyi karakterek feloldódnak, az összetartozást átélhetővé tevő közösségi helyszínek visszaszorulnak. Az uniformizált szelfi-kompatibilis szórakoztatóipar, pedig mindent maga alá gyűr, miközben valódi identitást nemigen ad. De a társadalom szélére szorult, rossz éltkörülmények közül menekülő rétegek, sokszor kényszerű egymásra utaltságból, de mégis életben fogják tartani egyedi karakterű közösségeiket.