FUTURES tehetségek 2026

A Capa Központ kiválasztotta azt az öt feltörekvő fotográfust, akik a magyar fotográfiát és a Capa Központot képviselhetik az idei FUTURES – Európai Fotográfiai Platformon.

A FUTURES platform célja, hogy felhívja a figyelmet Európa tehetséges, feltörekvő fotográfusaira. Az  Európai Unió Kreatív Európa  programjának társfinanszírozásában megvalósuló projekt alkotási és megjelenési lehetőséget, valamint mobilitást biztosít az évről évre, Európa vezető művészeti intézményei által kiválasztott több alkotók számára.  A FUTURES programot 2022-ben 2024-ig hosszabbították meg. Az elkövetkező években a FUTURES számos olyan tevékenységet indít el és támogat, amelyek célja az innováció, az inkluzivitás és a fenntarthatóság ösztönzése.

A FUTURES platform jelenlegi tagjai: Bienal Fotografia do Porto (PORTO, PORTUGÁLIA); a CAMERA – Centro Italiano per la Fotografia (TORINO, OLASZORSZÁG); a Centre Photographique Rouen Normandie (ROUEN, FRANCIAORSZÁG); a Centre de la photographie Genève (GENÈVE, SVÁJC); a Copenhagen Photo Festival (KOPPENHÁGA, DÁNIA); a Der Greif (MÜNCHEN, NÉMETORSZÁG); a FOMU Fotomuseum (ANTWERPEN, BELGIUM); a FOTODOK (UTRECHT, HOLLANDIA); a Fotofestiwal Lodz (LODZ, LENGYELORSZÁG); a Fotogalleriet (OSLO, NORVÉGIA); a Fotograf Magazine (PRÁGA, CSEHORSZÁG); az ISSP (RIGA, LITVÁNIA); az Organ Vida (ZÁGRÁB, HORVÁTORSZÁG); a PHotoESPAÑA (MADRID, SPANYORSZÁG); a Photo Elysée (LAUSANNE, SVÁJC); a Photo Romania Festival (KOLOZSVÁR, ROMÁNIA); a PhotoIreland (DUBLIN, ÍRORSZÁG); a Photoforum Pasquart (BIEL/BIENNE, SVÁJC); a Triennial of Photography Hamburg (HAMBURG, NÉMETORSZÁG) és a Void (ATHÉN, GÖRÖGORSZÁG).

A Capa Központ x FUTURES 2026 szakmai zsűri tagjai: 

Kopin Katalin
a Capa Központ kurátora 

Mucsi Emese
a Capa Központ kurátora 

Rechnitzer Zsófia
a TORULA művészeti vezetője, a Rechnitzer Galéria tulajdonosa 

Szalai Dániel
fotográfus, képzőművész, a MOME doktorandusza, FUTURES Talent2020 

Virágvölgyi István
a Capa Központ művészeti vezetője 

A Capa Központ 2026-os FUTURES tehetségei:

Ákos Levente | akos.levente

Ákos Levente Budapesten élő képzőművész, alap- és mesterszakos diplomáit Magyarországon szerezte a MATE Rippl-Rónai Művészeti Intézetében (Kaposvár) és a Budapesti Metropolitan Egyetemen, egy szemesztert ösztöndíjasként a Brno-i University of Technology fotográfia szakán töltött. 2020 óta tagja a DRUKKER Közösségi Nyomdaműhelynek, 2021 óta pedig a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának, mindkét szervezetben aktív szerepet vállal a szakmai közösségi munkában, a fotográfia köré épülő workshopok és alkotótáborok szervezésében. Érdeklődésének középpontjában a DIY és az alternatív fotográfiai megközelítések állnak, ezen belül kiemelt fókusszal a környezetbarát és fenntartható eljárások felé. Hosszútávú célja az autonóm művészeti tevékenységét erre építeni, és egy hasonló szemléletre épülő alkotói közösség megszervezése. 

Ákos Levente munkásságában újrapozícionálja az analóg fényképezés gyakorlatát a 21. századi képalkotó eljárások és a médiakörnyezet viszonylatában. Az alkalmazott fotográfia a mai napig az analóg (filmes) fotográfiai formanyelvet használja. Ezen a téren – a szabadfelhasználású AI-alapú képgenerátorok megjelenéséig – a digitalizáció leginkább a feldolgozás és a publikálás felgyorsulása révén okozott nagy változást. A fotóriporterek esetében ez fontos tényező, a kortárs fotóművészek ezzel szemben gyakran találnak vissza alkotói folyamataik során az analóg képalkotás sajátos esztétikájához és a munkafolyamat gondolatébresztő lassúságához. Az analóg technikák alkalmazása sok esetben a stílusgyakorlatok szintjén marad, Ákos Levente sajátos alkotói gyakorlatában azonban nem áll meg itt, hanem következetesen kutatja az analóg eljárások és a kortárs kultúra közötti kapcsolódási pontokat. A BIOLABOR című projektjében a képekben, a felhasznált anyagokban, az általa kikísérletezett eljárásokban, valamint egy manifesztóban is megjelennek a társadalmi felelősségvállalás, a fenntarthatóság és a környezettudatosság etikai kérdései. IN MEMORIAM D UEDD UDD 2022–2023 munkájában a fotóalbum mint hitelesítő-eszköz kerül középpontba, rámutatva annak lehetőségére, hogy a mesterséges intelligencia által generált képek hogyan „fertőzhetnek meg” egyes archívumokat, és hogy a kontextustól függően hogyan kezdhetnek el hiteles emlékként működni. Életrajzából kiderül, hogy közösségi, tudásmegosztásra épülő helyzetekben is aktív (DRUKKER Közösségi Nyomdaműhely, Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója, Kővágóörsi Alkotótábor), valamint hogy a budapesti Országos Széchényi Könyvtár munkatársaként valós és elmélyült kapcsolata van nagyméretű fotóarchívumokkal; mindez pedig gazdag inspirációs forrásként szolgálhat jövőbeni autonóm fotográfiai gyakorlatához. 

Mucsi Emese 
a Capa Központ kurátora 

Vanessa Lucrezia Francia | vanessafranciaph

Vanessa Lucrezia Francia (1994) olasz-magyar fotográfus, aki divatés reklámfotózással foglalkozik. Multikulturális háttere évek óta befolyásolja művészi munkásságát, amelyben különös figyelmet fordít a családias és intim környezetre, és kutatásokat végez annak megértése érdekében, hogy a kulturális különbségek és a generációk közötti szakadékok hogyan alakíthatják és formálhatják át a kapcsolatokat és a személyiségeket. a Archív kutatások és újonnan készített képek segítségével ironikus elemekkel tarkított történetek és interakciók puzzle-jét állítja össze múlt és a jelen között. 2024 októberében a NARNIIMMAGINARIA Nemzetközi Fotográfiai Fesztiválon mutatta be „Home is where your heart beats the fastest” című projektjét. 2024/5-ben részt vett a PHmuseum CURAE mesterkurzusán Erik Kessels vezetésével, amelynek során kidolgozta legújabb projektjét, a „MANUAL OF HOW TO BECOME A GOOD GIRL-from 1 to 30 with zero expectations” címűt, amelyet a szerkesztőség kiválasztott a Phest Opencall 2025 és a Perimetro Awards 2025 versenyre, és az Elle Italia magazinban publikált.

Vanessa Lucrezia Francia a fotográfia médiumát reflektáltan, érzékenyen és üdítő játékossággal használva foglalkozik az identitás kérdéseivel, a női szerepekkel, valamint az intergenerációs és interkulturális viszonyok sajátosságával. Bár művei kiindulópontja szinte mindig személyes, sorozataiban a társadalom széles rétegét érintő kérdéseket feszeget és kurrens problémákat tematizál, hozzáférhető, felfedezésre váró módon. Munkásságára jellemző a vernakuláris archív fotó és a tudatos alkotói gyakorlat részeként megalkotott képek finom keveredése, illetve esetenként a kép fizikai vagy digitális manipulálása. Alanyait méltósággal és – saját alkotói statementje szerint is – szeretettel ábrázolja, ugyanakkor, legyen tekintete bármilyen elfogadó is, figyelme mindvégig éles marad. Érett, koherens, mégis spontán képi világában visszatérő karakterjegy az (ön)kritika, és a humor. Progresszív szemlélete, artikulált politikai és társadalmi elkötelezettsége nyilvánvaló, ironikus gesztusainak és képi nyelvének köszönhetően művei mégsem nehezednek a nézőre. Munkáinak rétegzettsége és összetettsége talán az alkotó saját hátteréből – többek között olasz-magyar gyökereiből, párhuzamosan futó divatfotós és alkotói karrierjéből, illetve a millennial és Z generáció társadalmi tapasztalatainak egyidejű ismeretéből – fakad. Elkötelezettsége, folyamatos fejlődési vágya és kísérletező fotográfiai attitűdje izgalmas művészeti pályát vetít előre. 

Szalai Dániel 
fotográfus, képzőművész, a MOME doktorandusza, FUTURES Talent 2020 

Kereszty Anna | annakereszty

Anna Kereszty (született 1997-ben) magyar fotográfus, aki 2025-ben végzett az École Nationale Supérieure des Arts Décoratifs-ban. Munkáiban a múltat és a jelent szőve össze intim vizuális esszékbe, amelyek az emlékezetet és az időt vizsgálják. Budapesten született, de sok évet töltött külföldön, ezért úgy érzi, mintha két párhuzamos valóság között mozogna – az egyik a jelenben gyökerezik, a másik pedig a nosztalgia, az emlékek és a múlt visszhangjai által formálódik. Ez a kettősség határozza meg kutatásalapú gyakorlatát, amely azt vizsgálja, hogyan fedik egymást, homályosítják és alakítják át egymást a személyes és a történelmi narratívák. Kreatív folyamatában gyakran használ archív fényképeket, asszociációkat, vizuális párhuzamokat és irodalmi megközelítést. Jelenleg Párizsban és Budapesten él és dolgozik.

Kereszty Anna fotóművészeti munkásságának középpontjában a narratív képalkotás áll. Kutatásalapú sorozataiban a valóság és a fikció határterületein mozgó történetek bontakoznak ki, amelyekben a megfigyelés, a kukucskálás és az áldokumentarista attitűd egyszerre van jelen. Lírai sorozatai gyakran idéznek meg történelmi korszakokat és szereplőket, miközben tudatosan bizonytalanítják el a nézőt abban, hol húzódnak a dokumentáció és a kitaláció határai. Adrian Alcott című projektjében egy megfigyelt szomszéd alakján keresztül fonódik össze családtörténet, archív anyag és fikció, reflektálva a megfigyelés pszichológiájára és a hitelesség kérdésére. Az ég a vízzel összeér című sorozatában egy személyes, generációkon átívelő balatoni családi tér válik az emlékezet és az időtlenség hordozójává, ahol a privát archívum, a hely szelleme és a mesélés gesztusa kapcsolja össze múltat és jelent. Kereszty Anna munkái következetesen azt vizsgálják, hogyan jönnek létre történetek a képek között és mögött, és miként válik a fotográfia a valós és a képzelt, a jelen és a múlt közötti átjárás eszközévé. 

Rechnitzer Zsófia 
a TORULA művészeti vezetője, a Rechnitzer Galéria tulajdonosa 

Szabó Emma | emmaxszabo

Szabó Emma (1995, Budapest) kortárs fotográfus, aki az identitáskeresés és az emberi portrék témájára fókuszál. 2023-ban diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia alapképzésén, mesterdiplomáját 2026-ban szerzi meg. Személyes életélményei, köztük korai anyasága, meghatározzák vizuális világát; munkái önazonosak, hitelesek és egyedi látásmódot képviselnek, hosszú távú projektek iránt
elkötelezett. Első fotókönyve, az EXIT, több alkalommal szerepelt a PolyCopies és az UNSEEN Photography Fair rendezvényein. Számos hazai és nemzetközi kiállításon is szerepelt, elsőként nyerte el a MOME Fotográfia Vándordíjat. 2022-ben a Magyar Fotóművészek Szövetségének ösztöndíjasa, 2023-ban elnyerte a Different Worlds pályázat 1. díját, 2024-ben pedig a Budapesti Fotográfia Ösztöndíjat. 2024-től a Fiatal Fotóművészek Studiójának tagja. Képeit publikálták a Punkt, Index, Artnews, ZEIT és SEE-ZEEN magazinokban. Portfóliója következetes, magas színvonalú, szakmai hitelessége példaértékű, és folyamatosan reflektál az egyéni és társadalmi kérdésekre.

Szabó Emma a fiatal fotográfus generáció egyik ígéretes és érzékeny alkotója, aki analitikus látásmóddal közelít a kortárs társadalmi kérdésekhez. A 2024-es Budapest Fotográfiai Ösztöndíj elnyerése és a MOME Fotográfia Vándordíja is igazolja, hogy munkássága túlmutat a puszta dokumentáláson; a Z és Alfa generációk izolációját és identitáskeresését bensőségesen képes ábrázolni. Alkotói attitűdje azért is bír nemzetközi potenciállal, mert a lokális kontextusokon keresztül egyetemes szorongásokat és generációs életérzéseket fogalmaz meg, vizuális nyelve pedig mentes a kliséktől, nyers és őszinte. Szabó Emma jelenléte a Futures platformon garancia arra, hogy a magyar kortárs fotográfia egyik legfrissebb, legrelevánsabb hangja kapjon lehetőséget a nemzetközi bemutatkozásra. 

Virágvölgyi István 
a Capa Központ művészeti vezetője 

Emese Tóthova | mse_t

Emese Tóthova (1997) Szlovákiában született, jelenleg Párizsban és Budapesten tevékenykedik. 2022-ben diplomázott a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia alapszakán, majd 2024-ben az antwerpeni Royal Academy of Fine Arts-on szerezte meg a mesterdiplomáját. 2019-től tagja a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának. Első egyéni kiállítása 2024-ben nyílt meg a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban.

Emese Tóthova munkássága az átmenetiség tapasztalatára épül: a gyerekkor és felnőttkor, az elszakadás és kapcsolódás, a múlt öröksége és a jövőre való felkészülés közötti lebegő állapotokra. Fotográfiai praxisában a személyes tér, a családi emlékezet, az utazások során átélt álomszerű impressziók válnak vizsgálódásának terepévé, ahol a kép nem pusztán dokumentum, hanem önismereti gyakorlat is. Fotói a hiány, az elhallgatás és az érzelmi kötődés kérdéseit teszik láthatóvá, érzékeny, poétikus és performatív módon. Tóthová munkáiban a gyerekkor nem lezárt múltként, hanem a felnőtté válás folyamatosan újraértelmeződő alapjaként jelenik meg, miközben az anyaság lehetősége, a névhez kötött sorsszerűség és a felelősségvállalás dilemmái is egyre hangsúlyosabbá válnak. Különböző kulturális közegekben szerzett tapasztalatai, valamint irodalmi és filmes inspirációi révén olyan vizuális nyelvet alakít ki, amely a személyes emlékezeten keresztül reflektál a kortárs lét bizonytalanságaira, miközben következetesen az önazonos alkotói jelenlét lehetőségét kutatja.

Kopin Katalin
a Capa Központ kurátora